A hetési hímzés

A korai, házivászonból készült viseleti darabok általában díszítetlenek voltak - a "cifrálkodást" sokáig rendelettel is tiltották - legfeljebb az ünnepi darabok összeállításához használtak bonyolult kötéseket, azsúrt. Ráadásul a természetes festékanyagok nem bírták a mosást, így csínján kellett bánni házi használatukkal.

Az anilinfestékek elterjedése és az olcsó, gyári textil elérhetővé válása alapvetően változtatta meg az archaikus körülmények között élő, szerény lehetőségekkel rendelkező hetésiek ruházkodását. Beszerezhetők lettek a vékony, finom pamutanyagok, a színes, nyomott virágmintás kartonok, a fényes klott, és megfizethetővé vált a kedvelt piros fonal. Ez, és a nagyobb szabadság magával hozta az ünnepi ruhadarabok kiszínesedését, díszítettségét, ami azonban messze nem érte el más területek - például a Kisalföld vagy a Sárköz - tobzódását. A szőttesek meggypiros pamuttal sűrűn felszedett díszítése mellett elsősorban a hímzett ruhadarabok elterjedése mutatja a változást. A férfiak ünnepi ingére és gatyájára fehérrel hímzett, változatos minták voltak jellemzőek. A nők viseletében is a fehérhímzés a jelentősebb, ezt a háromszög alakú vállkendőkre, kézbe való kendőkre, a pacsák szélére készítették. Nagyon kedvelték a lyukhímzést is. A fehér mellett a laposöltéssel varrott darabokon megjelent a piros, majd a kék szín is, vezető szerepet azonban nem kapott. A legfeltűnőbb mintákat a fekete kötények külső szélére, aljára és a középső szélek összeállítására varrták. Ezek a harsány piros kerekrózsák, apró színes mintaelemekkel, "tökmagokkal" kiegészítve meghatározzák a hetési hímzőstílust és viseletet. Polgári hatásra a dísztörölközőkön is előfordul keresztszemes, ritkábban szabad rajzú hímzés. Évszámok, monogramok, egy-egy mintakönyvből származó virágmotívum már az iskolában tanult ismereteket jelzik.

Early everyday clothing made from home-woven linen was generally unadorned ('undue finery' was prohibited by decree for a long time); complicated drawn threadwork was used for ceremonial pieces only. Also, natural dyes did not take kindly to washing thus their use in the home had to be limited. The appearance of aniline dyes and the availability of cheap factory-made textiles radically changed the clothing habits of the people of the Hetés, who lived in archaic circumstances and had modest financial means. Fine, thin linens were suddenly available, colourful, flowery printed cottons, the shiny 'klott' and the popular red yarn became affordable. This and greater liberty brought with them the proliferation of colour and decoration on formal clothes, which nevertheless remained far more subdued than the rich ornamentation in other regions such as the Small Plains or the Sárköz. The change is indicated by the rich cherry-red decoration on woven fabrics as well as the popularity of embroidered pieces. The formal shirts and pants of men typically bore varied patterns embroidered in white. White embroidery also dominated on women's clothes, mostly on the triangle-shaped shawls, handkerchiefs and the edge of head-kerchiefs. They also liked Madeira lace. The flat-stitched pieces featured not only white but also red and later also blue but these colours never dominated. The most conspicuous patterns were embroidered on the outer edge and bottom of the black aprons and where pieces of cloth were to be joined. These as well as the bright red round flowers, tiny colourful designs, 'pumpkin seeds', defined the embroidery style and costume of the Hetés. As a middle-class influence, decorative towels also featured cross-stitched or, less commonly, free-drawn embroidery. Dates, initials, flower motives borrowed from pattern books are signs of skills acquired in school.

Zgodnji kosi noše so bili narejeni iz domačega platna ter običajno še neokrašeni - "cifranje" je bilo dalj časa prepovedano celo s posebnim odlokom -, kvečjemu so ažur in zapletene načine vozlanja uporabljali za sestavo prazničnih oblačil. Poleg tega pa naravna barvila niso bila obstojna in so se med pranjem izpirala, zato je bilo treba doma z njimi oprezno ravnati. Oblačila ljudi pokrajine Hetés, živečih v arhaičnih in skromnih razmerah so se s pojavom anilinskih barv in poceni industrijskih tkaninbistveno spremenila. Kupiti je bilo moč tanke,fine bombažne tkanine, pisanelepenke s cvetnim tiskom, svetleči klot, priljubljena rdeča nit pa je postala dosegljiva po zelo ugodni ceni. To, in pa večja svoboda so omogočili, da so oblačila postala barvita, bolj okrašena, kar pa obilja barv in vzorcev drugih pokrajin - na primer Kisalföld in Sárköz - še zdaleč ni dosegalo. Spremembe so bile opazne predvsem v tem, da so se na čedalje več oblačilih, poleg gosto vtkanih, višnjevordečih vzorcev pojavljale tudi vezenine. Značilnost moških prazničnih srajc in hlač so bile različni, belo izvezeni vzorci. Tudi na ženskih nošah so prevladovali belo izvezeni motivi, ki so jih vdelali na trikotne naramne rute, robce in robove naglavnega pokrivala - peče. Priljubljeno je bilo tudi luknjičasto vezenje. Na kosih, izvezenih z belim ploščatim vezom se je pojavila rdeča, kasneje pa tudi modra, ki pa nekako nikoli ni prevladala. Najzanimivejše vzorce so všilina zunanje in spodnje robove ter po sredinskem šivu črnih predpasnikov. Te, živo rdeče, okrogle cvetlice, dopolnjene z drobnimi, pisanimi vzorci in s t. i. "semenastim" vezenjem so značilnost hetiškega stila vezenja in noše. Pod vplivom meščanstva so se tudi na prazničnih brisačah pojavili vzorci, izvezeni skrižnim vbodom, redkeje pa tudi prosti motivi. Letnice, monogrami, cvetni motivi iz katere od knjižic vzorcev nakazujejo že na znanje, pridobljeno v šoli.