A Hetés népi vallásossága II. – Templomok, kápolnák

A templom, régies szóval egyház, az egyazon felekezethez tartozók kultuszhelyeként központi szerepet töltött be a falvak életében. Közösségszervező szerepe is jelentős volt. 

A korai építések többsége földesúri-kegyúri tevékenységhez köthető. Csak autonóm közösségek, kiváltságolt települések emelhettek önálló templomot maguknak. A reformáció után különösen fontossá vált a paraszti, mezővárosi közösségek templomépítő tevékenysége. Az ellenreformáció időszakában ugyanakkor döntő jelentősége volt annak a ténynek, hogy a nem katolikus gyülekezetek templomépítését tilalmazták, illetve különféle módon akadályozták, többek között korlátozták a jobb építési anyagok felhasználását. Délnyugat-Magyarországon a legtöbb régi, falusi templom a török időkben elpusztult, sokszor az elnéptelenedett faluval együtt. A 18. század közepétől kezdődtek új építések, természetesen először a nagyobb mezővárosokban. A szerény anyagi lehetőséggel rendelkező kis falvakban csak a 19-20. században épültek "kőtemplomok". A Hetés évszázadokon keresztül a dobronaki római katolikus egyházhoz tartozott. Az itt álló, 1500 férőhelyes Szent Jakab templomot - a 14. században épült, később leégett templom helyén - a környék akkori birtokosa és a plébánia kegyura, Esterházy Miklós herceg építette 1794 -1796 között. A falvakból Dobronak felé vezető miseutak nyomvonala helyenként még ma is felfedezhető, jellemzően azonban már csak a helyiek emlékezetében él. A trianoni békeszerződést (1920) követően a Hetés magyarországi falvainak kapcsolata Dobronakkal (Dobrovnik) megszakadt. A kis népességszámú falvakban ma látható kisméretű római katolikus templomok (Bödeháza, Bödeháza-Szentistvánlak, Gáborjánháza, Zalaszombatfa) az 1920-as évek végén és az 1930-as években épültek.

The church used to play a central role in villages as a place for residents of the same denomination to congregate. It was also a strong communal force. Most of the early churches were affiliated with landlords/squires. Only autonomous, privileged communities were allowed to build their own churches. After the Reformation church-building became particularly important for peasant communities and country towns. In contrast, during the Counter-Reformation the construction of churches by non-Catholic congregations or at least made difficult, for instance by limiting the use of higher-quality building materials. In South-West Hungary most old village churches were destroyed during the Turkish occupation, often together with the de-populated village. Church construction gained momentum in the mid-18th century, first in larger country towns. Small villages with modest financial means started building 'stone churches' only in the 19th-20th century. For centuries Hetés belonged to the Roman Catholic church of Dobronak. The St. Jabob church with a capacity of 1500 persons was built between 1794 and 1796 by the landlord and patron of the parish, Duke Miklós Eszterházy at the location of a church, originally dating back to the 14th century, which had burned down. The trail of the small 'mass paths' leading from the villages to Dobronak are still visible in some places, but they mostly survive only in the memories of the locals. After the peace treaty of Trianon (1920) the ties of the villages in the Hungarian part of the Hetés were broken with Dobronak (Dobrovnik). The small Roman Catholic churches that can be found in the villages with modest numbers of residents (Bödeháza, Bödeháza-Szentistvánlak, Gáborjánháza, Zalaszombatfa) were built in the late 1920s and the 1930s.

Cerkev je v življenju vasi imela centralno vlogo kot kultno mesto pripadnikov iste veroizpovedi. Prav tako pomembna je bila tudi pri organizaciji skupnosti. Večina zgodnjih gradenj je bila povezana z veleposestniki-patroni. Samo avtonomne skupnosti, privilegirana naselja so si lahko postavila svoje, samostojne cerkve. Po reformaciji je še posebej pomembna postala gradnja cerkva v podeželskih skupnostih in mestih. V obdobju protireformacije so nekatoliškim verskim skupnostim gradnjo cerkva prepovedali oziroma so jim to na različne načine preprečevali, med drugim tudi z omejevanjem uporabe kakovostnejših, boljših gradbenih materialov. Večina starih vaških cerkva in opustele vasi jugozahodne Madžarske so bile v času turških vpadov uničene. Od sredine 18. stoletja so začeli graditi nove, najprej predvsem v večjih trgih in mestih. Majhne vasi s skromnimi finančnimi zmožnostmi so"kamnite cerkve" dobili šele v 19.-20. stoletju. Hetésje dolga stoletja spadal k dobrovniški rimokatoliški cerkvi. Tukajšnja cerkev sv. Jakoba, ki lahko sprejme do 1500 vernikov je bila v letih 1794-1796 sezidana s pomočjo takratnega velikaša in cerkvenega patrona Miklósa Eszterházyja, postavili pa so jo na pogorišču stare cerkve iz 14. stoletja. Sledove nekdanjih "mašnih cest", ki so iz ostalih vasi vodile v Dobrovnik, je na nekaterih mestih moč odkriti še danes, sicer pa živijo samo še v spominu domačinov. Stiki med madžarskimi vasmi Hetésa in Dobrovnikom so se po podpisu trianonske mirovne pogodbe (1920) prekinili. Rimokatoliške cerkvice, ki jih danes lahko vidimo v vasicah z majhnim številom prebivalstva (Bödeháza, Bödeháza-Szentistvánlak, Gáborjánháza, Zalaszombatfa) so bile sezidane ob koncu dvajsetih in v tridesetih letih 20. stoletja.